Egyik szemük nevet, a másik sír.
Az egyetemes kultúra korszakalkotó jelentőségű két géniusza, Kodály Zoltán (1882-1967) és Bartók Béla (1881-1945) boldog lenne, ha láthatná-hallhatná Rohmann Ditta (1983) gordonkaművész és Balog József (1979) zongoraművész alkotó teremtését, amiképpen a műveiket életre keltik, sugározzák az univerzumba(n). Nem alább adva, mint megcélozva a tökéletességet. Mint azt tették szerdán (július 12-én) Szombathelyen, a Bartók Béla Zeneiskolában, a 33. Nemzetközi Bartók Szeminárium és Fesztivál kurzusvezető professzoraiként.
A másik szemük sír…
Bartók Improvizációk magyar
parasztdalokra című művének interpretálásával Balog József azt a képzetet is
elmélyítette bennünk, hogy porszemnek is – mint mindennek a világegyetemben –
mekkora szerepe s felelőssége lehet abban, hogy létútján merre halad, miképpen
fejlődik, épül. Osztódik. Mikro kincs makro méretűvé és kozmikus hatásúvá terebélyesedhet(-e).
Egy nép dala/szava megválthatja-e a világot, ha érték-közvetítők s befogadók felé/között
nyargalhat.
Nincs lehetetlen.Kodály Szólószonáta gordonkára – Rohmann Dittával/Dittától. 1923-ban a salzburgi fesztiválon robbant be a köztudatba e Kodály-remek. Már 1920-ban így írt róla Bartók egy New Work-i újságban: „…itt tökéletesen újszerű hangszerkezelésről és új s eredeti anyagról van szó. A meghökkentő technikai nehézségekben bővelkedő és a hihetetlen hangszeres effektusokban gazdag három tételes szonáta igazi, nagy értéket jelent…”. Neki hihetünk. Akárcsak Rohmann Dittának, aki nem előadott, nem átlényegült, hanem ő maga a létzene. A muzsika, amely azonos vele/velünk.
Itt vagyunk. Lehetünk. S ha már egyszer(?)… Igen-igen: feladatunk van. Küldetésünk.
Megkerülhetetlen a szembenézés. Magammal. Magunkkal. A világgal. Az újra, a végre-valahára megint rácsodálkozás szempára-lecsapódása.
Bartók: 1. rapszódia. Gordonka-zongora változat, Rohmann Ditta/Balog József. Maga a kifejezés, rapszódia: „1. csapongó menetű, szenvedélyes érzelmi tartalmú lírai költemény 2. gyakran népi témát feldolgozó, kötetlen formájú hangszeres mű”. (Bakos Ferenc Idegen szavak és kifejezések szótára – Akadémiai Kiadó, Budapest, 1994)
Úgy tartják, hogy az 1. rapszódia zenei nyelve immár teljesen Bartóké. S bizony a Rohmann-Balog párosé.
Az odaadás, az egymásra figyelés felénk/belénk kúszik. A gesztusok is /m/ennyire boldogítanak! Így is lehet?!
Bartók Román népi táncok (1915). Jó száz éve annak, hogy megjelentek Bartók Béla első népdalfeldolgozásai. 1909 júliusában kezdett Biharban román parasztzenét gyűjteni. „Közben felismerve a szomszéd népek népzenéinek egyedi értékeit, jellegzetességeit.” E művét legjobb román barátjának, Ioan Busitiának (1875-1953, rajztanár, muzsikus) ajánlotta. Nem csak az ismert – porszemekként a világűrben szerencsét próbálni induló – kedves dallamok miatt csapódik megint pára a szemekre. A Bartók-i tűzgolyók sem hatástalanok - még szép! -, amiképpen a muzsikus-páros derűje is meg-megleli boldogságpontjainkat.
Ráadásként – Kodály, úgyszintén ketten. Szonatina. Mondhatni levezetés, közös lankatúra, a hegycsúcsrekordok beállítása után. De ezt sem félvállról. Koncentráció, külső-belső mosoly.
Nem, csak azért sem adjuk, mert nem adhatjuk/adhatjátok fel!
Viszonylag kisterem – holott éppen ezt kellene stadionnyi nézőseregnek szinte folyamatosan átélnie! -, tomboló publikum. Köztük seregnyi tanítvány a világ négy tájáról.
Tűzcsiholó-letéteményes.
„Legyen a zene mindenkié!”,
vallotta Kodály, s éppen az ő országában hánynak máig fittyet erre „Hülyítsük a
népet!” jeligével. Kodály Zoltán világéletében demokrata és befogadó volt.
1940-ben, Norvégia német megszállásakor a döbbenet íratta vele – Weöres Sándor (1913-1989)
verseire – a Norvég leányokat. 1944-45-ben zsidókat próbált menekíteni. Ugyanekkor születtek Petőfi Sándor
(1823-1849) kórusai: Csatadal, Rabhazának fiai, Isten csodája. Amiként írja, az
ország-vezetés „a függetlenség eszméjét az elnyomó (német) hatalmaknak egyre
jobban kiszolgáltatta magát”. Békéért könyörgő miséjét, a Missa brevist
1942-45-ben több változatban is megalkotta (pincében – óvóhelyen - is dolgozott
rajta).1946-tól 1949-ig volt a Magyar Tudományos Akadémia elnöke. 1956-ben a
Magyar Értelmiség Forradalmi Tanácsának elnöke. A forradalom idején az MTA
tiszteletbeli elnöke.
Bartók Bélában már 1920-ban
fölmerült az emigráció lehetősége. Mindenkor ellene volt a zsarnokságnak.
Elborzadt, amikor a budapesti Köröndöt Hitlerről nevezték el 1938-ban… A Zeneművészeti
Főiskolán adta búcsúkoncertjét 1940. október 8-án. Az Elindultam szép
hazámból-t játszotta utoljára. 20-án szállt hajóra Lisszabonban.Kodály és Bartók egyik szeme nevet, hiszen itt van Rohmann Ditta, Balog József s tanítványaik csapata.
A másik sír.
Vajon meddig?
2017. július 13.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése