Atom: parány(i), atomus. Atombomba: nukleáris máglyarakás, láncreakció.
Hirosima - hetven év/mázsa.
S az idők kezdete óta zuhan/zúdul/potyog,
süvít a legenergikusabb, legzabolázhatatlanabb A-töltet: a tranzitbomba.
Tranzit: átmenő, átutazó.
Tranzitológia: átutazástan/-tudomány (szp). Tranzitológus: a kozmoszturizmussal/-vándorlással
foglalkozó tudós, kutató, szakember (szp). Pofonegyszerűen/mezeien/minden
további kertelés nélkül (e galacsinon): ember s glóbuszmorzsa is egyben. (Nem
tévesztendő össze a sárteke-patkánnyal!)
S a tranzit-társam, mondd,
akarsz-e lenni? (Kosztolányi Dezső után
– Akarsz-e játszani? – totál szabadon.)
(E)migránsok voltunk,
vagyunk, leszünk valamennyien.
Menekülünk s ki- meg
bevándorlunk – elhúzzuk a csíkot, mentjük a bőrünket, az irhánkat -, tehát (még/csak-csak)
vagyunk. Megmaradunk, ha…
S ideig(lenesen)-óráig
pihegünk/szusszanunk.
Arról ábrándozunk: otthon,
édes otthon…?
Enni vagy nem enni? (Eat or
not eat?) Inni vagy nem inni? (Drink or not to drink?)
S amit ma – ha kegyes a
sorsod - megehetsz/-ihatsz, annak a felét (harmadát/negyedét/ötödét?) igenis,
tedd félre holnapra , tedd ki a honlapodra/blogodra, SMS-ezd létmentő-üzenetedet
az éheseknek, a szomjasaknak!
Kongói DK, Csád, Eritrea,
Haiti, Burundi… India, Nepál, Vietnam, Jemen…Pakisztán, Mianmar, Indonézia, Libéria,
Fülöp-szigetek, Kamerun (földlabda-játék; lábbal tiporják/tapossák…), Benin,
Guinea… Panama, Ecuador, Peru, Marokkó… Kína, Szíria… Mexikó, Brazília, Kuba,
Egyiptom, Tunézia, s Szlovákia, Románia,
Horvátország, Bosznia, Macedónia, Bulgária, Törökország, Oroszország, Ukrajna,
Moldova…
Bizony, ki kell a
hontalanokat utasítani/tiltani/küldeni – igen ám, csakhogy kizárólagosan,
nevezzük emígy: csere-küldetésben!
Az úti cél: a szülőhazájuk.
(Hétköznapian: vissza a feladóhoz!)
Egész úton… (A mi jó
Petőfink.)
De nem egyedül botladoznának:
velünk, mint védelmezőikkel, a biztonságukat őrzőkkel, garantálókkal
térhetnének meg hazájukba.
Ám késlekedés nélkül, expressz,
globális – lojális! – válságstáb fölállítása szükségeltetik; az összes (kivétel
nélkül – nincs kecmec/mese) civilizált(nak nevezett) állam polgára számára:
riadó!
Létművelő-toborzó.
Szeretet-légió, szolidaritás-
offenzíva. Iziben!
Magán megavagyonosok fölajánlásaira
számítunk; nagylelkűekére – ha már a „szerencsének köszönhetően” (még ha akár
jelentős önerő, akár tehetség esetleg géniusz társult is hozzá) megadatott a
dúskálás, s a pazarlás/pocsékolás is e földi javakból.
Éppenséggel Ausztrália példamutatóan
állhat a sor élén. Remekül mutat! Követheti az Amerikai Egyesült Államok,
Németország, Nagy-Britannia, Kanada… S a többi tehetős. Továbbá laposabb
erszényűek csatlakozását (minden aránylagos) is várjuk!
Mi – merthogy ne lapítsunk
ám! – is vándoroljunk/vonuljunk csak szépen szövetségeseinkkel a számkivetettek
szülőföldjére. Na, ná! Kar karban, kéz a kézben a migránsokkal: Togoba, a Közép-afrikai
Köztársaságba, Bangladesbe, Szenegálba, Maliba, Mauritániába, Lesothoba, Venezuelába,
Kolumbiába, Paraguayba…
Mindeközben: hajrá, szlogenek
(is)! „Zarándokoljunk el hozzájuk (velük), hogy ott(hon) boldogulhassanak!” „Népvándorlás
- fordítva.” „Odahaza (is) védjük meg őket az ellenük vétkezőktől!”…
A keresztút közös. A lét – s
a nem-lét is, bizony – egyféle. Egy bordában szőttek (amiképpen eleink
emlegették volt) bennünket.
Tehát prompt, nekiveselkedni/-lódulni
szeplőtlen/hamvas szóval/szándékkal/szívvel, s égi-földi személy-, teherszállítókkal,
s armadával. Elegendő munícióval, arzenállal, a civilizált közösség(ek)/unió(k)
által delegált, önkéntes tisztító-tűzérekkel/-csapatokkal, köztük zsoldosokkal
is. Stante pede!
Merthogy: soha, de soha többé
fanatizmust/barbarizmust/kannibalizmust!
Az emberi(es)ség a tét.
Ha nem szeretnénk, hogy felkerekedjen
a milliárdnyi nélkülöző, s „ránk zúduljon”(?)… Nekik minden úgyis mindegy „alapon”,
apokaliptikus rettegésükben/üldöztetésükben, végső kilátástalanságukban, elkeseredésükben,
szent igaz: halálfélelmükben. S más létalternatívájuk nem lévén, akkor,
ugyebár, nincs miről-másról beszélni.
Amíg nekünk jut, addig nekik,
átutazóknak is adunk étket, fedelet; szívüket-lelküket melengető gesztusokat
sugárzunk feléjük, mert csak így őrizhetjük meg mi magunk is az önbecsülésünket.
S ha ekképpen át is érezzük az iszonyatos, szörnyű helyzetüket, mégis,
mindezzel együtt is: az ő szülőföldjükön kell(ene) otthont teremteni/teremtenünk
számukra, nyomatékosítva: vállvetve velük s a világgal.
ENSZ: Ehessetek Normálisan
Szeretteink! LNSZ: Lakhassatok…! DNSZ: Dolgozhassatok…! Biztonságban, szabadon,
akadálytalanul, függetlenül, (majdan teljesen) önállóan boldogulhassatok
odahaza; a jó Ferenc pápa után profánul, de a felsorolt hármas egység egyikét
sem megspórolhatón.
Sehol az univerzumban.
S mindez még csupán az alap,
hol van még az egészségügyük, az oktatásuk, a lélekbiztonságuk, a
hitfüggetlenségük; a korrupciómentesítés, a maffia-fölgöngyölítés, a sarcolóik felelősségre
vonása, a szabad választások, az innováció fölturbóz(tat)ása, országuk civil
szférájának mindenkori kontrollja.
Home sweet home. (Otthon,
édes otthon.)
Huh! Világ – parányi s egyben
óriás – nagymamái (egyesüljetek!); a ti máglyarakásotok (behelyettesíthető/behelyettesítendő
földrész-, nemzet-kedvenc eledelekre) feledhetetlen íze az idők végezetéig, de még
annál is tovább tartson, s e lánc(reakció) soha, sehol, senki földjén/szülőhelyén
se szakadhasson meg!
2015. augusztus 7., péntek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése