Vakáció
Hajlamosak vagyunk elérzékenyülni/meghatódni/elpityeredni
azon, ami (már) nincs; meglehet, soha nem is (úgy) volt/lesz. Már csak ilyenek
vagyunk. Álmaink/ábrándjaink/képzeletünk zseniális piktor; azt és úgy pingál,
engedelmeskedve vágyódásainknak, amit csak kívánunk/remélünk/szeretnénk.
Tiszában vagyunk mindezzel, és mégis, az efféle (ön)áltatás át-átsegít szögesdrótos/vasfüggönyös
akadálypályá(in)kon is. Inspiráció az életben maradás(unk)hoz, a
továbblendüléshez, a könnycsatornák – időleges – szabadságolásához.
Házimunka
Lelkünk gyomlálása, belső konyhánk suvickolása mindennapi szükséglet.
A dudva/gaz, a rékas agyonnyomna bennünket, ha hagynánk. A permanens
újjászületés igénye lényünk egyik legfőbb tartópillére odahaza/itthon s a
világok mindegyikében. A rend szeretete rendszerfüggetlen. Sötétséget oszlat a
(szent)lelkek tisztasága/fénye. Ebbe soha, senkinek nem (volt) szabad s nem is
lehet(ett) belekontárkodnia.
Meg lehet szokni, de…
Minden rosszat meg lehet szokni (...?...), de semmibe sem szabad
beletörődni.
2014. augusztus 7., csütörtök – szp
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése