„Nekünk embereknek ezek adattak a szabadulás felé:
1. A Lemondás,
visszahúzódás a közömbösség sátorába, mely valami mély völgyben feszül. A
hármas út: 1) visszavonulás a másokhoz való szeretetes viszonyunk öntudatába;
2) visszavonulás az absztrakt dolgokhoz; 3) visszavonulás a természetfölötti
dolgokhoz. A hátunk mögött hagyott sáncokat a közömbösség lerombolja.
2. A fantázia –
mely nem ismer korlátokat és szivárványhídja mérhetetlen.
3. Az extázis.
4. A szeretet, mely
eleven hús-vér hidat épít közénk és az Egy többi része közé, mely hidak
rendszerén vonulhatunk be az idők végezetével az Egység Mennyei Jeruzsálemába.”
Szerb
Antal (Budapest, 1901. május 1.- Balf, 1945. január 27.), Budapest, 1920. december 26.
/Szerb Antal Naplójegyzetek (1914-1943), Magvető Kiadó,
Budapest – 2001; megjelent Szerb Antal születésének 100. évfordulójára/
"Mihály egy szót sem tudott szólni. Csak nézte Ervin arcát, hogy milyen hosszú és sovány lett, és szemét, amelyből kiégett az ifjúkori tűz, és olyan mélységes szomorúság nézett belőle a pillanatnyi örömön keresztül, mint Gubbio házaiból."
/Szerb Antal: Utas és holdvilág/
"Mihály egy szót sem tudott szólni. Csak nézte Ervin arcát, hogy milyen hosszú és sovány lett, és szemét, amelyből kiégett az ifjúkori tűz, és olyan mélységes szomorúság nézett belőle a pillanatnyi örömön keresztül, mint Gubbio házaiból."
/Szerb Antal: Utas és holdvilág/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése