2015. január 26., hétfő

Holló a hollónak... - ne legyenek illúzióink!


Chicagotól Vlagyivosztokig, Brüsszeltől – Berlinen át Luxembourgon keresztül – Varsóig/Budapestig/Moszkváig/Pekingig/Tokioig, Riotól Sydneyig és föl nem sorolhatóan, a végtelenség legvégéig (sem) bezárólag: briganti a brigantinak - maffiózó a maffiózónak, korrumpáló a korrumpálhatónak (vice versa) - nem vájja ki a szemét.
Komolyan azt gondolhatja, remélheti, hiheti bárki is, hogy a földteke kisemmizettjeit, kirekesztettjeit, nincstelenjeit, halandó-haldokló esendőit nagylelkűen/gálánsan/rendíthetetlenül - önzetlenül - fölkarolja/istápolja/oltalmazza valaha akárki/bárki/valaki? Az Auditól a Közgépen át a Gazpromig…
Ugyan már! Milliárdnyi ember-lét szponzorálása/segélyezése miért is áll(na) annak  az érdekében, aki hol (egyszer) maga az ördög, hol (másszor) meg ő kínálja föl /jó-jó, némi túlzással/ a minden(sége)t Lucifernek, a kalánfülű angyalnak?
Igen ám, de hát: az ENSZ! Avagy mégsem, merthogy (mégis)csak: Emberek Nivellálása Szünetel. Mindörökké.
Ámen…?
                                                                                   www.alon.hu                              szp                                                                                                                     

2015. január 25., vasárnap

Hétpróba/teremtuccse

                                                      
                                                 
 Évek szállanak
Mint a mókus – magyar (csúcs)modell – fenn a fán…

A (köz)munka törvény(könyv)e
Nálunk a közmunka becsület és dicsőség dolga.

Útdíj és (mozgás)szabadság
Majmócák! Senki sem megy – tüntetni – sehová!

„Őtker”
Három(száz milliárd) a magyar igazság. Meg egy (két-há’) a ráadás.

Csapatépít(ő)/kohézió
Aki nem lop egyszerre…

Ugye, tata!?
Öreg fideszes is megnyalja a sót.

Romvédelmi szózat (a XXI. század elejéről)
Hazárdnak rendületlenül…

                                                                                                szp

                                                                                                              







                                                       

2015. január 20., kedd

OV jól teljesít? - népszavazási kezdeményezés

OV jól teljesít? – népszavazási kezdeményezés


„Egyetért-e azzal, hogy nemzetközi összetételű, független pszichiáterekből álló bizottság vizsgálja meg a jelenlegi miniszterelnök elmeállapotát?” E népszavazás kiírása nem sikerül(het)ne a magyar emberek széles körű összefogása nélkül, tudatja a referendumot szorgalmazó MEEE (Magyarország Egyre Erősödik Egylet).

                                                                                                                                                  szp




Birdman - lelkiismeretvizsga-film


Akiknek látniuk kellene ezt a filmet, azok aligha fogják megnézni. Ha mégis, gőzük sem lesz róla, miről/kiről szól. Ez ugyanis valamennyiünk lelkiismeret-vizsgálati mozija. Tehát személyes/kényes ügy. De miért is lenne muszáj szembenézni önmagunkkal, a valósággal? A főmuftiknak nem kell tükör; illetve csak olyan, ami a patkányábrázatukat jóságos atyaistenekként sugározzák (vissza). Az a csoda, hogy Birdman-adót eddig még nem vetettek ki a fiúk (akik amúgy az aranybányában trónolnak). Ámbár nincs kizárva, hogy utólag megteszik. Kaphat egy maflást, aki lázadozik ellene (mármint a dézsma ellen), s nem kussol, legyen az akár helyi basáskodó/véderő országlár (romvédelmi miniszter).

Üt a kilencszeres Oscar-jelölt cinema, kéretik addig a mozikba szaladni, amíg nem tiltják be.
Igen-igen, pontosan azért, mint azt már pedzegettük: számvetésre kényszerít. Ha már egyszer itt vagyunk, miképpen is sáfárkod(t)unk ezzel a térkitöltő figuránkkal? Lelki, szellemi töltetünk – no, azért ne nagyon túlozzunk – mennyiben/mennyire hányt fittyet a gravitációnak: képesek voltunk-e valaha is szárnyalni, másokat röpíteni? Vagy (csaknem) mindig az önzőségünk űzött-hajtott előre/hátra, a nekem ide mindent meg a pereputtyomnak vezérelv masíroztatott folyamatosan szabadságharcban állók(k)ént?
Kellemetlen, hogy életünk minden pillanatában ott „liheg” körülöttünk egy kamera, rögzítő automata. Lekapcsolhatatlanul. Se egyik, se másik snittet nem lehet lenyel(et)ni, semmissé satírozni; a hatás(kör) emberfeletti. Ezt megemészteni nem igazán képes egy magát felsőbbrendűnek vélő/tartó akarnok. Ergo: dühös mindenkire, csak a főszereplőre, azaz önmagára nem. Itt minden(ki) összeesküdött ellene, az is gyanús, aki nem gyanús... Jujuj!

Szűkítsük azért a kört, hiszen meg nem kerülhető/kerülendő: én, magam, miképpen is állok életmér(l)eg dolgában? Kaparjuk csak össze tákolmányunkat - na, ne má’, hogy csak másokat pécézzünk ki -, veselkedjünk neki a legszemélyesebb leltárkészítésnek: tudat(unk)ra eszmélésünk óta, mégis, mi kerül ebbe, mi meg abban a serpenyőbe? Ideig-óráig lehet hamukázni, handabandázni, másokra mutogatni, a körülményeket okolni, kortársakat csepülni, de: mikor, mi múlott/múlik, mállott/mállik – rajtam? Rajta-rajta, beszakadt a pajta, bent maradt a … Hááát, kéretik csak abbahagyni a nyávogást, a kutyulást, a blöffölést, a kábítást. Csücsüljünk csak le – jó, akár miután alaposan kitomboltuk magunkat -, és az éves/évtizedes zárszámadás(ainka)t ne, ne kozmetikázzuk tovább! Vegyük csak szépen, sorra (közös) dolgainkat; nincs kecmec. Akadnak sóhajok, bizony-bizony, amelyekhez képest tájfunok meg cunamik harmatgyenge erőpróbá(lkozáso)k.


A mellőzés meglepő ereje alcímű Birdman – Alejandro Gonzales Innáritu rendező, Michael Keaton, Edward Norton és Társaik - legfőbb érdeme, hogy többsíkúvá igyekszik képezni látásmódunkat, megpróbálja korrigál(tat)ni egyensúly-zavarainkat; felebarátaink feje és szíve sem lesz már talán-talán tőlünk kozmikus távolságra. Jó, nem csodapirula/filmtabletta (vény nélkül nem is kapható), hipp-hopp, aztán oké…! Ennyire azért nem egyszerűsíthetőek le ügyeink; de valóban el- és beindít: lelkiismeretvizsga-film. Önmagukból ki-, másokba meg bevándorolni szándékozó értékhordozók, kvalitásközvetítők, adó(k)-vevők - s nem adót (ki)vetők, mindenki mást agyonnyomorítani akarók! - számára.

                                                                  www.alon.hu                                                    szp

2015. január 8., csütörtök

Alvilágosodás a pokolplanétán? - Nem: fény, napsütés, boldog élet...!


Dermedt csend. A szavak – a meghurcolt, elgyötört, (fél)holt fogalmak – már nem igazán képesek tükröz(tet)ni a fájdalmunkat. S bennünk - mélyen-mélyen - ragadnak.
De, lehet, hogy éppen ez a cél? A megfélemlítés. Az elhallgattatás, a kussoltatás, se nyelvünk, se hangunk, de m ég csak nevünk se legyen, ne lehessen?
Talán pontosan ezért is kell(ene) üvölteni: nem hagy(hat)juk magunkat falhoz állít(tat)ani e fegyverraktár-bázison!

Hiszen hidegvérrel, gátlástalanul, kegyetlenül, könyörtelenül, brutálisan, durván, barbár módon – lúgozzák, lúgoztatják ki az agyakat, égetik föl a szíveket, röpítenek levegőbe lelkeket azok, akik istennek képzelik magukat, miközben ők maguk a sátánok, a démonok, a Luciferek.
Embert eszközként bérelnek/használnak „embereszköz” ellen.
Végleg ki akarják smirgliz(tet)ni a civil(izált) világ szótárából a léttartó fogalmakat: szolidaritás, tolerancia, közösségvállalás, humor; gondolat-, szólás-, sajtó-, vallásszabadság; szerelem, egyenlőség, testvériség, sokszínűség… Csoda. Virág. Érted/értünk, édes/élet. Szeretet, barátság. Béke – velünk, egymással.
A hatalom mániákusai; fanatizmus, rasszizmus, likvidál(tat)ás, árnyék(b)irodalom, -világ, rémuralom. Hordaszellem; bárhol(?), bármikor(?), bárkit(?)  rávenni arra: gyilkolj, mert megdicsőülsz. Sulykolnak: meglásd, minél több ártatlannal végzel, annál hatványozottabb a jutalmad odafönt… Pusztíts – aztán pusztulj innen!

Párizs, szerkesztőség, értekezlet – vérengzés… Hajsza…
Jemen, rendőrakadémia, felvételi vizsga – pokolgép…; több tucat halott és sérült. 
„Csak” Európában: …katonalefejezés Londonban (2013), Molotov-koktél, szintén Charlie Hebdo Szerkesztőség (2011); Glasgow, reptér, robbanószerekkel megrakott dzsip (2007); Londonban 56 halott, 700 sebesült (2005); vonatok robbantása Madridban, 191 halott, ezernyolcszáz sebesült (2004); Párizs, Diadalív, terrortámadás, tizenhét sebesült (1995)…

Félni pedig nem – mégsem! – szabad.
El a kezekkel az ember(i)ségtől!
Alvilágosodik a pokolplanéta?
Nem, nem és nem!
Igen, igen, igen: előkészített, megtervezett/tervezhető/kiszámítható – napsütést, gyermekzsivajtól hangos, boldog földi Fényt/Létet/Életet!
                                                               www.alon.hu                                  szp