„Tisztelt Pedagógus! Nagyon szeretünk a gyerekekkel mozizni, s ez a film
tényleg egy igazi csoda volt. Megható. Köszönjük az élményt!”
„Mellékelve küldöm Barni házi feladatát, de
úgy érzem, most van elegem. Nagyon hosszú volt ez az időszak. S mivel már elég
közel van a tanév vége, ezért díjaznám, ha a továbbiakban mellőznénk az olyan
házi feladatokat, amik javarészt a szülők teendője. Tudja, látja, hogy én
igyekszem a legtöbbet kihozni a gyermekeimből... De az ilyen jellegű dolgok
felnőtt felügyeletet igényelnek, s mostanság az időm a legkevesebb. Sőt
továbbmegyek: megnézném, hogy hány szülő van, akinek fogalma sincs, hogyan kell…
Nekem egyébként is három gyermekem van – persze én akartam, de ezt a helyzetet
nem, csak így jártunk –, így háromszoros a feladat, ahol segíteni kell.
Megértem, hogy dokumentálni kell a dolgokat, de nekem, nekünk pont elég a fő
tantárgyakat teljesíteni, plusz a háztartás, plusz a munkahely… Tudnám még
ragozni, de szerintem érti a sorok közti szavaim. Köszönöm megértését! Tisztelettel!”
„Őszinte leszek,
Kata szerelmes a szomszéd kisfiúba, elvonja a figyelmét és emiatt elmaradt az
egyik feladat… De a festményrajzot elkészítette! További szép napot!”
Szenkovits
Péter
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése