„Nem lennék annyira
felháborodva, ha a mai autótolvajok legalább Rózsa Sándor szintjét súrolnák. Ez
utóbbiak soha nem vitték el a szegény ember tehenét. – Ma sajnos a gazdag lop a
szegénytől. A legrafináltabb formában a törvénycsinálók űzik e mesterséget,
amikor a pőrére fosztott országot nyúlják le…”
„Az igazi rendszerváltás csak
úgy lett volna sikeres, ha az ember is megváltozik. – Sajnos egy bizonyos
’karrierista’ réteg fejest ugrott az új, törvényesített lehetőségekbe, és a
korábbi gürcölőket állva hagyta. Erről szól a történet. A sok párt, megannyi
átverés. Mindegyik csak egyet akar: a másik elkaszált tetemére állni, hogy
magasabb legyen…”
„Nem csak evés közben jön meg
az étvágy, hanem koplalás közben is… Ez utóbbit nem nagyon szeretik a
politikusok, mert ilyenkor rendszerint már baj van…”
„Szánalmasak azok az öregedő
politikusok, akik a keresztényi toleranciát a saját szervezetükön belül sem tudták
gyakorolni, és a szétzilált pártjukból kihullva egy másik frakcióba ültek. ’Mintha
pontenciájuk után vánszorognának’…”
„A jövő századok még az
emlékeit is megtiporják a jelenkor embereinek. Tanult és tanulatlan vízfejek
hamis jelszavakkal, meggyalázott és átértelmezett igékkel vezetik a népet. Csak
a pénz és a profit számít, s az érvelések kizárólag gyűlöletből és irigységből
táplálkoznak. Csak a pojácák és a ripacsok tudnak így gyűlölködni, mint a
kortárs politikusok és állami vezetők. Szeretet és méltányosság gyakorlására ma
már csak a szegények, a meggyalázottak és a becsapottak képesek…”
„Művészeti kritikát csak Lyka
Károly és Rabinovszky szintjén szabadna írni, ahol a morális tartás biztosíték,
hogy nem állnak kétes értékű művek mellé karónak. A káosz fő oka, hogy sokan
odaállnak. Delacroix kifakadásának is ez volt az oka, miszerint a művészetről
csak ecsettel a kézben szabadna beszélni.”
„A sznob úgy születik, hogy
hazudik. Úgy tesz, mintha értené a nagy semmit. Ez a könnyű műfaj!
Képzőművészeti kritika, amelynek hitele lenne, nincs többé. Pedig nem kell
hozzá más, csak egy kis ízlés, némi jártasság a művészettörténetben és egyenes
gerinc.”
„Bármilyen teljesítményt
hitelesíteni lehet egy Állami Díjjal?”
„Az első igazi élményemet a
rendszerváltás után egy fiatal szombathelyi újságíró szolgáltatta, aki ünneplő
írását egy kisvárosról nem a helyi hatalmasságok óhajaihoz igazította, hanem
úgy írta azt meg, ahogyan a valóságban látta. Repültek is feléje a furkósbotok
minden irányból. - Az elmúlt évtizedekben azokból a kidíszített, agyoncukrozott
ünnepi tortákból sütöttek éppen eleget, de nem ette meg senki. (Csak úgy
csináltak, mintha ennék.) A nagy gyomorrontást így sem tudtuk elkerülni. – A
szombathelyi újságíró egy szolidabb, de ehető süteményt tett az asztalra. Ezt
kellene végre fogyasztani! Egészségünkre!”
„Az Isten keresése a legszebb
evilági tevékenységünk, ha nem kötjük össze a földi javakkal, pénzzel,
pártokkal.”
„Ahogy vénülök, utolérnek a
közhelyek… Mostanában azon sopánkodom, hogy miért csak ma kellett rájönnöm
arra, hogy tizenöt éves koromban voltam a legboldogabb. Azóta is annak a
bizonyos ’kék madárnak’ a keresése tölti ki minden időmet…”
/Németh Mihály –
életszobrászművész/
2018. augusztus 14.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése