Zárójelentés: végstádium (?)
(Írásom kelte: 2020. március
1. – Közzététele: március 28.)
Akik az ügynökmúltját
dörgölik Szabó István (1938) orra alá, azok a legádázabb cinkosai a honi arrogáns,
korrupt államnak. Az Oscar-díjas rendező (Mephisto, 1982) Zárójelentés című
legfrissebb alkotásában a rémes közállapotainkról ad látleletet: a lezüllesztett,
szétrombolt egészségügyről; a Horthy-korszakot másoló, kirekesztő oktatásról; a
félfeudális uram-bátyám rendszerről; a gátlástalanul, a végsőkig manipulált nyilvánosságról,
agymosásról. Amiként a – Klaus Maria Brandauer által megkapóan megformált – néhai
professzor, a szülőfalujában háziorvosságot vállaló főhős fogalmaz: „A gyűlölet
beteggé tesz. Itt szép csendben minden szétrohad. A lelkekben is”. S ahogyan gyerekkori
barátja, a plébános – Eperjes Károly megrendítő – kijelenti: „Megszakadt Isten
és ember között a harmónia”. Szabó István ezúttal is az alkotó ember pokolra
szállásáról beszél, s a lelketlen hatalommal való együttműködés kérdését feszegeti,
akárcsak a korábbi remekműveiben. Szinte egész életműve vezeklésnek is tekinthető,
hogy egyúttal megóvjon bennünket az eltévelyedéstől, az önkényuralommal való
kollaborációtól.
Szenkovits Péter
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése