Korszakhatár küszöbén - Wolf Péter remekművének vidéki premierje a szombathelyi Püspöki Palotában, Balog József briliáns előadásában

 

www.alon.hu
Mérföldkő. Egyenlők vagyunk abban (is), hogy mindnyájunk számára eljön/megadatik ilyen vagy olyan korszakhatár.
2018 októbere. Wolf Péter (1947) zeneszerző Wolf-temperiertes Klavier című alkotását Balog József (1979) zongoraművész elsőként a Budapest Music Centerben (BMC) mutatta be elementáris sikerrel. A világpremier a CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál keretében zajlott.

Néhány napra rá Szombathelyen, a Püspöki Palotában – a Martinus Exclusive Koncertek sorozat részeként – Wolf Péter újdonsült zongoradarabja huszonnégy tételének (posztmodern prelűdjének) mintegy a felét játszotta el a Liszt-díjas pianista.

Forró fogadtatásban részesült.

Nincs kétségem afelől, hogy a Wolf Péter által 2017-2018-ban - Balog József által sugalmazva - komponált alkotása előbb vagy utóbb a földgolyó szívbeli egészségvédelmének, érzelmi megtisztulásának, lelki megújulásának megkerülhetetlen, szerves erőforrásává válhat. A legelitebb koncerttermekben éppúgy, mint a legeldugottabb zeneiskolák legapróbb zugaiban.

„A Wolf-temperiertes Klavier modellje, miként a címből sejthető, Johann Sebastian Bach Das wohltemperierte Clavier című billentyűs sorozata. Wolf Péter 24 darabból álló gyűjteménye ennek megfelelően C-től H-ig az oktáv mind a tizenkét hangját használja a tételek alaphangnemeként (dúrban és mollban egyaránt). A bachi gyűjteménytől azonban megkülönbözteti, hogy fúgák nincsenek benne, csak szabad műfajú darabok: prelúdiumok. Vagy, hogy Chopin nyomán a franciás elnevezést használjuk, prelűdök.”
„Wolf Péter hozzáértő keze nemcsak a kaleidoszkópszerű stílus-kavalkádban való eligazodást könnyíti meg, hanem azért a rendkívül színes, olykor káprázatos virtuozitást igénylő zongoráznivalóért is kezeskedik, amely a Wolf-temperiertes  Klaviernak legalább olyan fontos erénye, mint maguk a zenei gondolatok. Chopin és Debussy zongoratextúrái, Gerschwin pianisztikus ötletei is fontos inspirációt jelenthettek a művek megírásakor, a valódi ihletforrás azonban minden bizonnyal a műveket először megszólaltató és lemezre játszó Balog József volt. 2013-ban ő mutatta be Wolf Péter zongoraversenyét, most pedig lélegzetelállító technikával és zeneiséggel emeli be a Wolf-temperiertes darabjait a prelűdöknek abba a gazdag, több évszázados hagyományába, amelynek kiindulópontjául Johann Sebastian Bach szolgált.”
„De világosan érzékelhető Bartók jelenléte is több darabban. Néhány tétel pedig olyan hatást kelt, mintha egy könnyűzenei slágert formált volna művészi zongoraprelűddé egy hozzáértő kéz.” Az elemzés-villanások Fazekas Gergelynek – Phd; zenetörténet tanár, a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem docense - a Wolf-temperiertes Klavier dupla CD-jének ajánlásából valók. Kiadó: Budapest Music Center Records, 2018. Producer: Gőz László jazz-zenész, zeneakadémiai tanár, a BMC Zenei Információs Központ megálmodója, létrehozója, motorja. Érték-mentor.

Balog József szombathelyi koncertjén Jean-Philippe Rameau és Claude Debussy művek briliáns interpretálása után szintúgy óriási sikert aratott a Wolf-temperiertes Klavier mintegy csúcspontként.

A szombathelyi Püspöki Palotában fényesség támadt. Részlet Dr. Székely János megyéspüspöknek a Martinus Exclusive Koncerteket beharangozó elmélkedéséből: „Milyen jót tesz az embernek, ha egy-két órára, a zene szárnyain meghallja a világ tiszta harmóniáját, a Teremtő által elindított gyönyörű dallamot! Ilyenkor talán könnyebb a saját életünk hamis hangjait is észrevenni, javítani”.
Dr. Perger Gyula toronyi plébános, a szombathelyi Szily János Egyházmegyei Gyűjtemény és Látogatóközpont igazgatója néző-köszöntőjében tündöklő évfordulóra emlékeztetett. Negyven esztendeje – 1978. október 16-án - választotta pápává a bíborosok kétharmada Karol Wojtylát, aki II. János Pálként e terem ablakából integetett szeretett gyülekezetének s itt költötte el ebédjét 1991. augusztus 19-én. „Párbeszéddel hintette el a szeretet magvait a békéért” az immár szentként tisztelt s szeretett Péter-utód.

A Wolf-temperiertes klavier két tucat prelűdje szintézis, mintegy másfél órányi létezés-sűrítmény. Wolf Péter és Balog József angyali talentumával összegyúrva.

Mentes cirádától. Frázistól. Kinyilatkoztatástól.
Kérdés-feltevésekre sarkall. Képzeletünket vágtáztatja, röpíti - az egyszerűség felé.
Megnyugtat: a Jézusban megtestesülő Isten soha, de soha nem hagy el bennünket.
„Ha valaki befogadja Istent az életébe, az a gyógyulás.” „Meg kell tennem, meg kell változtatni az életemet.” „A titok az, amikor megengedjük, hogy az Isten velem csináltasson valamit.” Megmutatja nekünk a távlatokat, hogy a szereteté, a feltámadásé, az – örök – életé, a mennyországé az utolsó szó.
Krisztust követő, mellette hitet tévő emberekre van szükség! Varga László kaposvári megyéspüspök éppen a szombathelyi koncert másnapján tett hitet minderről Szentgotthárdon, a városháza Refektóriumában. Ám Wolf Péter és Balog József géniusza ugyancsak üzen minderről (is). 
Tehát újra meg újra megtapasztalhatjuk: nincsenek véletlenek. Amiként vétlenek sem.
„De vajon a vértanúságra készen állok-e?”

Mérföldkő nem sok(szor) adatik meg az ember(iség) életében. Olyan „belsőépítészeti” csoda pedig ritkán, mint a Balog József ihlette Wolf Péter prelűdsorozat – az inspirátor művész átlényegült közvetítésében.

Őt/őket hall(gat)va Teréz anya is átkarol minket, aki valahogy olyképpen merengett, hogy Isten a szív csendjében beszél, az a fontos, amit ő mond nekünk.
Ha majd a hét és fél milliárd földlakó többsége – rangtól, felekezettől, bőrszíntől, nemtől, nemzetiségtől, nemi identitástól függetlenül – képes meghallani ezt, befogadni, s eszerint cselekedni: az lesz az igazi, a megváltó korszakhatár.

                   Berlin/Harasztifalu, 2018. október 23-26.

 

Vétkes a néma cinkos - Gogol és a Mohácsi testvérek Revizora a szombathelyi Weöres Sándor Színházban

 
www.alon.hu
Cinkos vagyok. Rólam, nekem szól a Gogol-Mohácsi fivérek Revizora a szombathelyi Weöres Sándor Színházban. Szembesülök azzal: nem teszek meg minden tőlem telhetőt azért, hogy a korrupciós járvány ne szedjen még több áldozatot planétánkon.

Egyetlenegy szereplő sem makulátlan Gogol (1809-1852) komédiájában, ami amúgy a drámai főműve. A rendező Mohácsi János és a dramaturg Mohácsi István által átgyúrt alkotásban miért is lenne ez másképpen.

Nincs hiteles valaki, aki istenigazából szembeszáll a lopással, a gengszterséggel, a mocsoksággal? Ami e golyóbison zajlik, az már régen nem ostobaság, torzulás, visszásság, önteltség, kivagyiság, fennhéjázás, hanem az emberi/es/ség elleni, bűnszövetkezetben elkövetett – az ENSZ hágai Nemzetközi Bíróságának illetékességi körébe tartozó – egyetemes jövőtiprás.  

Amikor vérbő, az életünket tükröző komédiát látva-hallva alig-alig tudok önmagamon nevetni, az tragédia. A szerzők – Gogol és a Mohácsi-fivérek – folyamatosan rá is tesznek (még szép!) egy-két lapáttal, markolóval, de szinte még így sem képesek olyan blődlit produkálni, amilyennel ne találkoznék nap, mint nap.

Én meg leginkább úgy teszek, mintha mindez nem is létezne. Ipiapacs. Kvázi ez a Marson vagy éppenséggel távoli univerzumban történne. Miközben – ne legyenek kétségeim efelől - maholnap bedarálnak engem is. Ha hagyom.

Igényességből, alázatból, teherbírásból ismét kitűnőre vizsgázik a rendszerszintű megkenhetőséget, a lelkét az ördögnek is eladó – előbb-utóbb (inkább előbb) minden sunyiságra, aljasságra képes - siserahadat fergetegesen ábrázoló WSSZ csapata.

Persze, nem mindenki fehér vagy fekete, ám a mérleg nyelve kivétel nélkül mindenkinél (hát, nem őrület?) a bűnrészesség felé billen. Landolás szennytengeren.
Hartai Petra a polgármester lányaként egész korosztályt reprezentál. A bányamérnök hallgató-álrevizorral, a vendégművész Lábodi Ádámmal megrendítő, számomra katartikus pillanatokat szereznek, hiszen sejtetik, éreztetik, hogy ez a szerelem, ha tényleg tiszta, makulátlan lenne/maradna - mert hiszen az igazi tűz benne van! -, akkor ennyi erővel akár el is tudnák söpörni a gennyzacskó káder-gyülekezetet.
Alberti Zsófi polgármester-feleségként a kékharisnyások hígagyú mintapéldánya; óvatosan kell bánni a szavakkal, mégis „idekörmölöm”: Alberti Zsófi zseniális! Bajomi Nagy György polgármesterként, mint máskor szintúgy, meg tud mutatni - momentán ebből a féregből - valami olyat, ami csak a jelentős deszkaművészek sajátja. Orosz Róbert az álrevizor – rögzítendő: Lábodi Ádám telitalálat! – barátjaként a szélkakasság szakértője.
Khell Zsolt díszlete arról szintúgy árulkodik, hogy a magán- és a közszféra egyformán posványos meg salakanyagos.

„Vétkesek közt cinkos, aki néma.” (Babits Mihály, 1883-1941 – Jónás könyve) A WSSZ hibátlanul szembesítő Revizora a nyugatos költőkirály örök érvényű intelmét sugározza felém s belém. Értem szól.

                                         2018. október 7-8.                           

Színház az egész világ - Avagy: Budapest, te csodás!

 

www.alon.hu
Vidékiként (hosszú-hosszú évtizedekig) úgy még nem hajtottam párnára a fejemet Budapesten, hogy aznap ne jártam volna valamelyik fővárosi színházban.
Anno, legelőször az Operettben Petress Zsuzsa Pompadour-jával szárnyaltam.

Nemrégiben: Játékszín. Üggyel-bajjal parkolok; falatnyi helyre ismeretlen, kedves középkorú pár navigál.

A kivételes, zseniális Bánsági Ildikó imádnivaló Florence röpít az idén „hetvenkedő”, ragyogó Gálvölgyi Jánossal, a szintúgy briliáns Szemenyei Jánossal és a nemkülönben pazar művész társaikkal. (Filmen Meryl Streep rendített meg a világ legpocsékabb és legszerethetőbb operai hősnőjeként.)

„Padlót fogok” az autónál: két rendőr állja körbe.

Jézusom, a hátsó ülésen (volt?) a laptopom! 
Ott téblábol tüneményes „gerlepár”: ifjú szerelmesek.  Ők vették észre, hogy lehúzva maradt – nyilván a kapkodásban - az ablak. Értesítették a rendőrséget. Amíg kiért a jard, őrizték a járgányt.
Minden érintetlen.
Hálálkodom.
„Ejnye-bejnye!”, mosolyog a rend őrnője.
„Bocsánat!”, hebegem-rebegem.
Katarzis gyógy-balzsama lelkemen.  

Schiff András kirobbanó sikere Eisenstadtban (Kismartonban) - "Lesz még egyszer ünnep a világon"

 

www.alon.hu
A világ egyik legkiválóbb zenecsarnokában, a Soprontól mindössze huszonkét kilométerre fekvő Eisenstadt (Kismarton) Esterházy-kastélyának Haydn Termében adott koncertet a Magyar Kultúra Követe, Sir Schiff András (1953), bolygónk egyik legkiválóbb zongoraművésze, szeptember utolsó napjának estéjén. Négyszer újrázott.

2011 óta brit állampolgár. Londonban és Firenzében él. 2014-ben II. Erzsébet angol királynő lovagi rangot adományozott számára. Díszdoktori címét Károly hercegtől kapta; Royal College of Music konzervatórium (South Kensington).

Ez idő tájt a berlini Barenboim-Said Zeneakadémia tanára-docense. /Daniel Barenboim (1942) argentínai születésű, izraeli zongoraművész. Edward Said (1935-2003) palesztin származású, amerikai professzor, publicista, író./ Az intézményben közel-keleti és észak-amerikai muzsikusokat képeznek. A cél, hogy a közös tanulás-zenélés révén elősegítsék egymás jobb megértését és ez által a térség békéjét. A hallgatók filozófiai tanulmányokat is folytatnak.

Joseph Haydn (1732-1809) Esz-, C- és D-dúr szonátája, valamint Franz Schubert (1797-1828) B-dúr szonátája szerepelt a Liszt-díjas, Bartók Béla-Pásztory Ditta-díjas, Kossuth-díjas, Robert Schumann-díjas zongoraművész, karmester műsorán. A koncert címe: Haydn a zongoránál.

Elegancia. Finomság. Lágyság.
Haydn olykor pillekönnyűnek tűnő opusai játékosan, csipetnyi humorral meghintve keringnek s keringőznek köröttünk. Simogató selymesség. Fények s felhőbújócska. Amilyen ez az őszi vasárnap is volt egészen napszálltáig. Színskálával. Kedvességgel, bájjal. Hogy mekkora csoda, s mennyire gondtalan is a létezés!
Csípjenek meg! Ez tényleg igaz?
Ha az emberfia valamiről álmodozik, ámbár hinni nem igazán mer benne, mert hiú reményeket táplált már éppen eleget, fölöslegesen, de azért mégis csak, hátha… Hogy Schiff Andrást, a honfitárs géniuszt egyszer élőben láthassa-hallhassa! És tessék, az internetet bogarászva nem hisz a szemének: Kismarton, Haydn, Schiff András és még tikett is van, zsebmetszés nélkül. Isteni ajándék!
Erkély közép - pompás pozíció.
A jó Haydn ugyane falak között komponált, muzsikált.
Schiff András (egyik legfőbb) hitvallása válik most személyes létvalósággá: „Az előadó médium a szerző és a közönség között”. Közvetít. Ő.
Alázat. Szolgálat. Példa.
Schubert B-dúr szonáta – tovább tágul a horizont. Idekint. Odabent.
Merengés. Morfondírozás.
Lélekáramlás. Vándorlás.
Egyszerűség. Sallangmentesség. Tisztaság.
Szembenézés. Önmagunkkal. Honunkkal. Európával.  Egyenlőség, tolerancia, az emberi méltóság s jogok tiszteletének sugallata. A szabadság, a demokrácia, a közös értékeken alapuló közösség vágya/óhaja.
A szolidaritás. Az irgalmasság.   
Evilági tisztítótűz.
Igenlő tapsorkán. „Lesz még egyszer ünnep a világon” (Vörösmarty Mihály: A vén cigány – 1854)

Négy ráadást ad – a Londoni Királyi Filharmóniai Társaság Aranymedálosa, a Grammy-díjas - Sir Schiff András. Elsőként Schubert Magyar melódiáját.

Bartók Béla (1881-1945) rondóival, kárpát-medencei népi dallamoktól az egyetemességig ívelő úti célt vázol a haza, az európaiság, az Ember jegyében.
Schiff András megfogja a kezünket. Vele itthon vagyunk és maradunk bárhol ezen a bolygón.

                                     2018. október 2.-3.

 

 

Médeia heroikus küzdelme - Németh Judit elsöprő erejű alakítása Lukáts Andor rendezésében a Weöres Sándor Színházban

 

www.alon.hu
Csak addig van szükséged rám, amíg embert – félistent? - faragok belőled. Aztán eldobsz. Egy szövetségkötés és fölrobban(t)ásának anatómiája Euripidész Médeia című tragédiája Lukáts Andor rendezésében a szombathelyi Weöres Sándor Színházban.

 

Németh Judit Médeiaként, abszolút főszereplőként, amiképp a spiritualitásunkkal, úgy a földhöz ragadtságunkkal is szembesít. Mi mindenre vagyunk képesek, ha föllobban bennünk a szenvedély; ha valakivel – egy ügyért - közösen éghetünk. Együtt játszi könnyedséggel megmozdítjuk, el is hordjuk a hegyeket.
Amikor viszont a társunk-szövetségesünk elárul, szembe köpve önmagát is, cselt szövünk, hiszen bosszúért kiált a brigantis bitangság. Mit érdemel az a bűnös, aki elárulja a közös célt, messzire téved a kiszemelt, a korábban általa éppúgy az egyetlen helyesnek tartott útról? Cserbenhagyja a társát, a családját. Manipulálja, félrevezeti a környezetét.
Nem mellékesen, persze: Euripidész Médeiája (Krisztus előtt 431-ből) a női nem önmagára ébredésének a példázata is. Kiállás – már akkor - az emancipációért.
Lukáts Andor rendezése dolgozik bennünk jóval a teátrumi fizikai, lelki, szellemi jelenlétünkön túl. „A harcot, amelyet őseink vivtak, / békévé oldja az emlékezés / s rendezni végre közös dolgainkat, / ez a mi munkánk; és nem is kevés.” (József Attila: A Dunánál, 1936)
Németh Judit rendkívüli színésznő. Médiája – nemtől, fajtól, felekezettől függetlenül – tükör. Torzításmentes. Mi meg benne: mennyi, de mennyi mindenből összegyúrt ember(iség)!
Több okból is érdemes deszkapárti művészként élni, teremteni. Médeia fölmutatásáért mindenképpen. Németh Judit pályája csúcsára ért. Mindig érződött, hogy létezésünk elsőrangú tükröztetője, ám most olyan eszenciáját (sűrítményét) és kvintesszenciáját (lényegét, magvát) adja az emberi sorsnak, ami lenyűgöző.    
Bálint Éva dajkája az ős-szeretet, a „szeretnélek minden bajtól megóvni” mintája. Fekete Linda (kar) szuggesztív, pontos. Kint is vagyok, bent is vagyok? Nagy talány ez /a téma/ is.
Iaszón, Médeia harcostársa Kálmánchelyi Zoltán. Az önmagát, a társát, a hazáját – adott esetben bármit és bárkit – eláruló gaz. Vajon Médeia, az isteni erővel is bíró csodalény-ember a kezdetek kezdetén, amikor szövetségre lép vele, feltétel nélkül elfogadja/segíti, miért nem sejti, hogy hétpróbás gazemberrel áll össze? A kérdés, persze, költői. Az izzó szenvedély, a szerelem öl, butít, nyomorba dönt. Hiszen húsból, s vérből való – még ő is.
A (görög) sorstragédiák legmegrázóbb momentuma, a gyilkosság, azt szimbolizálhatja, hogy van egy pont, amin túl már nem lehetséges véráldozat(ok) nélkül továbblépni. Jelképezheti, hogy az iszonyú acsarkodásnak, a háborúskodás folyamatos szításának, a végletekig kiélezett ellenségeskedésnek a követkető generációk is áldozatul eshetnek. Óriási a felelősségünk.
Kálmánchelyi Zoltán remekül „hozza” a zsonglőr janihuszár senkit. Aki persze tömegek életét is képes kiforgatni. Tönkrevágni. Ideig-óráig.
Endrődy Krisztiánnak jól áll Kreon; nem hagy kétséget a felől most sem, hogy bármit képes (lenne) eljátszani. Akárcsak Kelemen Zoltán (Aigeusz), aki éppígy kiváló. Antal D. Csaba hírnöke egyedien-érzékletesen számol be a borzalmakról.  
Lukács Andor - alkotótársaival együtt – ismét mély, megrendítő s egyben felemelő előadást rendezett.
Németh Judit Médeiája kitörölhetetlen nyomot hagy bennünk.

                       2018. szeptember 30./október 1.