2018. március 25., vasárnap

Fehérek közt egy európai - Alföldi Róbert Zalaszentgróton

 
                           Gordon Zsuzsa kétszeres Jászai-díjas,
                           érdemes művész emlékére (1929-2015)

„Mint gyermek, aki már pihenni vágyik / és el is jutott a nyugalmas ágyig / még megkérlel, hogy :’Ne menj el, mesélj’ - / (így nem szökik rá hirtelen az éj) / s míg kis szíve nagyon szorongva dobban, / tán ő se tudja, mit is kiván jobban, / a mesét-e, vagy azt, hogy ott legyél: / igy kérünk: Ülj le közénk és mesélj. / Mondd el, mit szoktál, bár mi nem feledjük, / mesélj arról, hogy itt vagy velünk együtt / s együtt vagyunk veled mindannyian, / kinek emberhez méltó gondja van.” /József Attila: Thomas Mann üdvözlése, 1937. január eleje/
Alföldi Róbert Zalaszentgrót vendége lehetett 2018. március 24-én, szombaton este a csaknem hat és fél ezer lelket számláló kisváros művelődési-felnőttképzési központjában.
A nézőtéri - a színpadon karéjban, a szomszédos teremben kivetítő előtt ülő - publikumot Baracskai József polgármester szívbéli szavakkal üdvözölte.
Veiszer Alinda – aki Vitray Tamás tiszteletet parancsoló utóda – beszélgetett Alföldi Róberttel.

„Hazudni pedig nem szabad”, villanhatott be sokunknak Deák Ferenc (1803-1876), az első felelős magyar kormány igazságügy-miniszterének intelme, amelyhez az est főszereplője ezúttal is hű maradt. S milyen a sors, 1848-ban „a haza bölcse” volt Zalaszentgrót első választott képviselője.

„Az őszinteség nem azt jelenti, hogy mindig, mindent elmondasz”. „Nagyon igyekszem az lenni, ami látható belőlem. Ön-azonos.”
„Hozzáállás a munkához, a világhoz – a főiskolán tanultam meg Horvai Istvántól (1922-2004), Kapás Dezsőtől (1940-1993).” „S azt, hogy - vállalod-e?”
„Belenőttem a mellénybe.” (derül)
„Tisztában vagyok az értékeimmel.”
„Lemegyek kutyába a szeretetért. Ugyanolyan vagyok emberi helyzetekben, mint más. A kutyások között kutyás. A vásárcsarnokban vevő; persze, mosolyognak rám.”
„’Belga’ vagyok. Liberális, konzervatív. Nemzeti érzésű. Ami érdekes bennem mindenütt a világban, az, hogy magyar vagyok.  S ez olyan, mint a szerelem, a hit; ott belül van.”
„Mindenki éljen úgy, hogy a legjobban ki tudjon teljesedni, s hogy a másikat nem zavarja.”  
„Az árulást nem bírom.”
„Értelmiség – kutyakötelesség. Kevesen vagyunk, akik beszélnek.”
Színi előadások: „Kérdéseket feltenni, irányokat mutatni. Gondolkodási folyamatot elindítani.” „Sok ember személyes ügye lesz – talán.” „Hogy értelmét látom-e? Hiszek benne.”
„Kíváncsiság!”
„Szerethetően diktatórikus rendező vagyok. Ha túlszaladtak a dolgok, tudni kell azt mondani: bocsánat! Én tudom rendezőként, hogy neki (a színésznek) mi a jó - s honnan hová akarunk eljutni. Van egy világ(om), vízió(m). De mondjon jobbat! Miért ne fogadnám el?” „Mindenki hibázhat.” „Hörcsögparasztok (nevet) gyerünk!”
„Nem sértődöm meg színészként.”

„A migránsok valóban mind terroristák? Ugyanolyan történeteik vannak, mint nekünk.” „A dolgok nem fehérek s nem feketék. Nem lehet ilyen aljas módon elintézni a menekülteket.” „Rossz szándékú minden embercsoportban van.”
„Fölhúzom magam azon, hogy az V. kerületi rendőrkapitányság meg akarja büntetni a diáktüntetőket. Nem juthatunk el ide!”

Türelem és udvariasság (Márai Sándor /1900-1989/ író után, szabadon). Elegancia. Tisztelet. Nyitottság. Irónia. Vita. Tapintat. Szeretet. Együtt. Egymásért. Mert csak így szabad, így érdemes.
Zalaszentgróton. Magyarországon. Európában.
Az ENSZ égisze alatt.
„Arról van szó, ha te szólsz, ne lohadjunk, / de mi férfiak férfiak maradjunk / és nők a nők – szabadok, kedvesek / - s mind ember, mert az egyre kevesebb… / Foglalj helyet. Kezdd el a mesét szépen. / Mi hallgatunk és lesz, aki csak éppen / néz téged, mert örül, hogy lát ma itt / fehérek közt egy európait.”

                                   2018. március 25.

 

 

2018. március 19., hétfő

Sztárcsinálók: ember(i)ségpróba - Nagy Cili katartikus erejű rockopera-rendezése a szombathelyi Weöres Sándor Színházban

 

„Ameddig a történet csillaga / Röpíti a multakba sugarát: / A szem saját kezünkben mindenütt / Saját szívünkre célzó gyilkot lát, / S ez öngyilkos kéz hányszor szálla ránk!... / Isten csodája, hogy még áll hazánk.”
A látlelet még csak nem is 1981-ből való, amikor Várkonyi Mátyás (1950) zeneszerző és Miklós Tibor (1947-2013) (dalszöveg)író megalkotta az első honi rockoperát, a Sztárcsinálókat, amelyet most – március idusa tájékán - mutatott be a szombathelyi Weöres Sándor Színház társulata Nagy Cili (1978) rendezésében.
Petőfi Sándor (1823-1849) Isten csodája című, 1848 januárjában papírra vetett költeményének első versszakát idéztük.
Isten csodája, hogy még nem falta – teljesen – fel az ember az embert. Pedig nincs ádázabb ellenfele a halandónak a halandónál. S honfitársnak honfitársnál. 

Rómában zajlik a Sztárcsinálók.
Meg Pannóniában. Savariában. Scarbantiában. Arrabonában. Aquincumban.
Provincializmus: „szűklátókörűség, a szélesebb szellemi látókör hiánya” (Bakos Ferenc Idegen szavak és kifejezések szótára, Akadémiai Kiadó, Budapest).
Paranoiás parancsol – újra s újra - a birodalomban. Korlátozottak a (sajtó)szabadság-jogok. Camorra (szövetkezés valamilyen aljas célra) camorrával karamellizál. A nép – igaz, mintha ébredezne, de még mindig - manipulálható.
Megértés, befogadás, segítés: előzetesben.  

Szembesít a WSSZ Sztárcsinálók-ja.
Elegánsan. Telis-tele ötlettel, humorral, geggel.
Dráma. Szatíra. Groteszk. Abszurd.
Élet.
Elképesztő a ritmusa, a lüktetése. Hajszálpontos.
A történetsor, gesztus, tekintet, az egész példázza: galádul meg akarnak bennünket vezetni autokraták, diktátorok, Nérók. Akiknek, semmi sem szent.
Nagy Cili ragyogó színésznő. S csodálatos szintézis-teremtő képességekkel megáldott művészember, aki mostani első nagyszínházi rendezésével azt is sugallja, hogy kötelezettségeink, feladataink vannak. Merjünk tisztességesek lenni, maradni, higgyünk egymásban, önmagunkban, a józan civil kurázsiban. A mindenkori kisisteneket kergessük el oda, ahol senki sem látja, mikor a megbánás(?) könnyzáporával küszködnek.

Ki-ki olyan erőtartalékokat mozgósít, ami arra is képessé teszi, amire korábban talán még gondolni is alig-alig mert.
Németh Judit (Agrippina, Néró anyja) káprázatos. Gonda Kata (Poppea) - szerintem táncolva született – varázsló. Jámbor Nándor (Néró) a szó legszebb értelmében bizonyítja: nincs lehetetlen. Formán Bálint (Juvenalis, költő) meglep sokoldalúságával, máskor megnyugtat, bátorít tisztaságával. (Ugyane szerepben Kenderes Csabára is kíváncsi vagyok!) Mertz Tibor (Seneca): „él”, de mindig. Akárcsak Szabó Tibor (Claudius, Péter apostol). Senkit nem lehet nem szeretni a csapatból, de őt aztán végképp nem. Nagy-Bakonyi Boglárka (Ulrica) és Papp-Ionescu Dóra (Octavia) csodálatos. Kálmánchelyi Zoltán (Jézus – máskor meg szélhámos „megváltó”) kifogástalan. Vass Szilárd (Claudius fia) vérbeli színjátékos, akárcsak Matusek Attila (Pál apostol), aki előadóművészi kvalitású. Balogh János (Zodius/Hírnök) sem a sor végén állt, amikor energiabombákat osztogattak. Szabó Róbert Endre (Tigellinus) és Kelemen Zoltán (Burrus) terrorelhárítókként keltenek kellő ellenszenvet. Miután szemrebbenés nélkül elvégzik (sorozatban) a piszkos munkát, őket is (naná!) likvidálják. Lénárdt Laura és Ostyola Zsuzsanna klassz csapat- s játszótárssá akart, tudott válni.
A vizuális tervezők - Besnyő Dániel, Maruscsák Dávid, Kaczmarski Ágnes – kreativitása kivételes. Kalapemelés jár Kiss Borbálának (díszlet), Takács Lillának (jelmez), Fejes Kittynek (koreográfia), valamint Balogh Líviának, Móri Csabának, Falusi Anikónak, Varga Máténak, Győrváry Eszternek is. 
Ha rockopera, akkor – magától értetődően – kulcsszerep jut a zenekarnak. Maronics Ferenc (zenei vezető), Csikós Miklós, Hotzi Péter, Kovács Attila, Németh Imre, Sebesi Tamás, Völgyi Attila szintúgy küldetést teljesít.   

Várkonyi Mátyás-Miklós Tibor Sztárcsinálók-ja fajsúlyos, időszerű klasszikus. De jó, hogy Nagy Cili anno beleszeretett, s végre megvalósíthatta álmát! S inspirál(hat) művész-, néző-, kortársat: csak azért se adjuk fel! 
„Mi lesz belőlünk?... ezt én kérdezem, / De mily kevesen gondolnak vele. / Oh nemzetem, magyar nép! éltedet / Mindig csak a jó sorsra bízod-e? / Ne csak istenben bízzunk, mint bizánk; / Emberségünkből álljon fönn hazánk!” (Petőfi: Isten csodája – záró versszak)
                            2018. március 18-19. 

 

 

 

2018. március 2., péntek

Létküldetésünk: aktiválva - Újabb Oscar-díj a láthatáron

 
„Tudd meg: szabad csak az, akit / Szó nem butít, fény nem vakít, / Se rang, se kincs nem veszteget meg, / Az, aki nyíltan gyűlölhet, szerethet, / A látszatot lenézi, meg nem óvja, / Nincs letagadni, titkolni valója.” (Heltai Jenő /1871-1957/ író, költő, újságíró Szabadság című versének kezdősorai – 1945. május 1.)
Politika - országászat. (A laptop pirossal aláhúzza, de régen így nevezték.) A csuda tudja, érzek benne valamiféle bájt. Tisztaságot. Felelősség-szerűséget, szolgálat-féleséget. Jogbiztonság-óhajt. Az igazságosságra való szándékot, törekvést.
Tragikus, hogy az országlás a trendi. Az uralkodás. Az uralom. Csak harmad- vagy negyedsorban ország-vezetés, kormányzás. Ha egyáltalán.

 
A Pentagon titkai (The Post). Amerikai szinkronizált film. Rendező: Steven Spielberg. Főszereplő: Meryl Streep, Tom Hanks. A veleje: a sajtónak a népet kell szolgálnia és nem a kormányt!
2018 márciusa, Magyarország.
Ha ezt a filmet – ami amerikai országlók hazudozásait feltáró szabad-sajtós csapat küzdelméről szól – bemutathatják nálunk, akkor még nem teljes a nyilvánosság blokádja.
Jóllehet a szabad zsurnalisztika, média, tömegkommunikáció csaknem egészét – néhány partizán orgánum kivételével – felszámolták az országlók.
Nincs The New York Times-szunk, The Washington Post-unk (annak a bizonyos 1971-es évnek a nyarán még „csak” regionális hatósugarú volt), amelynek a tulajdonosnője és a főszerkesztője leközölte azokat a titkos iratokat – lesz, ami lesz; súlyos börtönéveket is kaphattak volna -, melyek bizonyították, hogy a vietnami háborúval kapcsolatos amerikai szerepvállalásról évtizedekig hazudott az összes, de az összes kormány, kivétel nélkül.
Kétszínűséggel, torzítással, koholmánnyal; becsapással bődületes, jóvátehetetlen egyéni s közösségi károkat, kínokat-keserveket, traumákat, tragédiákat okoztak az amerikai népnek, közvetve: az emberiségnek.
Mifelénk: külhonba kiakolbólított fél millió – zömében fiatal, középkorú – munkavállaló. Agonizáló egészségügy. Kézi vezérlésű, az esélyegyenlőséget szinte szétporlasztó iskolarendszer. Minden szinten Putyin-páviánok ügyeskedései, kollektív kártevései. Nyolc-kilencmillió camorra-kerítésen kívülre rekesztett magyar ember szenvedi – s tűri – a lenézést, az átvágást. A kifosztást. A kizsigerelést.
A bátor Katherine Graham lapkiadót megformáló Meryl Streep-et, aki emberként s művészként egyaránt példát mutat létküldetésből, huszonegyedszer jelölik Oscar-díjra. A szabadságért kiáltó/küzdő cinema (a legjobb film díjára is esélyes) párafüggönyt ereszt a szemünkre.

 
S ha már Oscar (jelölések), akkor a szintén amerikai, föltételezhetően a hidegháború idején játszódó látomásfilm: A víz érintése. Rendezője Guillermo Del Toro. A főszereplő Sally Hawkins (Elisa).
Tizenhárom(!) nomináció.
Fiktív, de éppúgy a lelkünket acélozza. Szintén nő a főhős. Nem (lap)tulajdonos, nem gazdag. Ráadásul néma. Levegőnek se nézik. Pláne nem, merthogy takarító/nő/. (Ál)tudományos, szuper titkos, kormányzati/országlói, (gén)manipulációs intézményben. Ahol kísérletezgetnek. Jövőt hazudoznak. Saját zsebre. Közben ki(f)osztják – megalázzák - a beosztottakat.
Elizánk nagy ívben tesz erre a szétrohadt bagázsra. Ő akkor is, csak azért is boldog akar lenni. Nem hagyja, hogy bárki is megfossza attól, hogy legalább egyszer, egyetlenegyszer embernek tekintsék. (Vissza)sugározza azt a kedvességet, gyöngédséget, jóságot, szeretetet, amivel őt a Mindenható megajándékozta.
Bolygónkra bevándorlóval, fantasztikus – kétéltű - teremtménnyel esik szerelembe. És fölveszi a harcot azokkal a szemfényvesztőkkel, akik a sarlatánság oltárán akarják föláldozni (elpusztítani) a kedvesét, mint kísérleti alanyt.
És sikerül! Összefogással. Nem utolsósorban a víznek, az egyik legősibb, legtisztább alap-, alkotóelemünknek, mindennapi betevő folyadékunknak köszönhetően.
A legeslegjobbkor érkezett hozzánk ez az angyali mese/üdvözlet.

 
Sorozatban immár harmadik éve nincs Oscar-gála - magyar film nélkül. Vajon miért nőtt meg (ismét) az ázsiónk?
Talán mert mindarról mernek, tudnak, akarnak filmnyelven beszélni honi művészeink, amire e tájon mostanság a leginkább ki vagyunk éhezve-szomjazva, akárcsak az amerikai, az ázsiai, az afrikai, az ausztrál bolygótársaink.
Létlobbantók.
S talán nem véletlenül mindahány remekünket támogatta hivatalos honi filmintézmény. Önnön maguknak is elegük lehet a mai magyar rendszer(telenség)ből.
Országlók ámokfutásából.
A Saul fia című Nemes Jeles László film kapcsán erről is elmélkedtem ( teremtuccse, 2015. június 10.): „…visszaadja a hitünket, igen is, igen is, igen is: folttalannak, makulátlannak, szennyezetlennek is lehet, s kell maradni! Nem, elsősorban nem miattunk, hanem a lányaink/fiaink érdekében. Meg lehet bennünket mosolyogni, le lehet bennünket nézni, egy valamit azonban nem lehet: megalázni. Mert föllázadunk! Nem szóban, nem, nem! Az már kevés!”
Deák Kristóf: Mindenki (teremtuccse, 2017. február 4.): „A történet bárhol játszódhatna, akár az Újvilágban, avagy az Urálon túl, ám nagyon közép-európai is. Demonstráció a megkülönböztetés, a kirekesztés, az embermustra ellen.
Gyermekkórus tagjai összefognak az őket rafináltan manipuláló, rosszmájú, irigy, dühös zsarnok-karnagy ellen. Elég volt!
Lázadásukat siker koronázza, merthogy elűzik a hadiperszónát.
Fölszabadulnak. Boldogok.”
„S talán ismét hinni merünk abban, hogy mi is képesek leszünk összefogni és elűzni a hatalmuk megtartása érdekében semmitől vissza nem riadó autokratákat. Szükségeltetik rátermett, tehetséges, önzetlen, tekintélyes vezéregyéniség, mint a Mindenkiben: Liza, akinek a jeladására meg lehet fogni jó erősen a másik, egymás kezét.
Akkor már nincs lehetetlen.”
Testről és lélekről – Enyedi Ildikó filmje (teremtuccse, 2017. március 1.): „… a lényünkért, a vesztünk ellen emel szót. Hogy: ne! S miképpen: igen!
Mások vagyunk. Még szép! Vessünk számot önmagunkkal, s igyekezzünk beköltözni kortársaink lényébe. Emberébe. Állatéba. Növényébe. A mindenségébe.
Bitang nehéz nyitni magam felé, kegyetlenül fáradtságos kifelé. De vajon nem ezért vagyunk-e itt?”

 
Országlás helyett – országászat. A nagy többség érdekében. Türelem és udvariasság (Márai Sándor után szabadon). Humor. Elegancia. Gesztusok a kiszolgáltatottak, a nehezebb sorsúak felé.
Tisztaság. Tisztesség. Lelkiismeret. Tolerancia. Felelősség. Vitafórum. Szolgálat. Befogadás. Jogbiztonság. Igazságosság. Szeretet.
„Míg több jut egynek, másnak kevesebb, / Nincs még szabadság, éget a seb. / Amíg te is csak másnál szabadabb vagy, / Te sem vagy még szabad, te is csak… / Gyáva rab vagy.” (Heltai Jenő: Szabadság – befejező gondolatsorok)
                                                2018. március 1-2.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2018. február 19., hétfő

A feltámadás esélye - III.Richárd: Alföldi Róbert, rendező: Andrei Serban - Budapest, Radnóti Színház, 2018

 
Gazság. Igazság. Egyetlenegy hang/betű; kozmikus hasadék.
„A távolságot, mint üveg / golyót, megkapod, óriás / leszel…” (József Attila: Altató, 1935) „Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis! / Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis.” (JA: Két hexameter, 1936) „Ez a kérdés, válasszatok!” (Petőfi Sándor: Nemzeti dal – 1848 márciusa)

2018 első nagyböjti hetének szombatján, február 17-én mutatta be először nyilvánosan a budapesti Radnóti Színház William Shakespeare (1546-1616) III. Richárdját Alföldi Róberttel a címszerepben. A rendező Andrei Serban (1943, Bukarest).1969-ben vándorolt ki New York-ba. 1977-ben a Lincoln Centerben rendezte Csehov Cseresznyéskertjét, Varja szerepében Meryl Streep-el. Serban 1992 óta professzora a Columbia Egyetem Színházi Tanszékének.
A szombati, voltaképpen nyilvános főpróba (a premiert vasárnap tartották) szünetében nagymama korabeli, tüneményes, csupa jót sugárzó hölgy elégedetten nyugtázta (fültanúja voltam) a barátnőjének, hogy „remek a rendezés, kiváló a színészvezetés”, s még valami olyasmit tett hozzá: „ez az egésznek az alapja”.
Hát, bizony, óriási a felelőssége egy rendezőnek, tágabb értelemben pedig: egy ország vezetőjének.
És valamennyi partnernek. Ha az. Egymást tisztelő, építő, teremtő. Befogadó. Rászorultnak menedéket kínáló. Integrálásában példát mutató. Avagy: alattvaló, átmosott agyú hajbókoló, ülepet nyelvcsapás gyorsítóval kényeztető érdekféreg. S mert kirekeszt, ezért torzó(n) marad. „Úgy döntöttem, hogy gazember leszek” (Vas István fordítása)

Ébresztő! – szólít fel a briliáns színházművész együttes s a fantasztikus Andrei Serban. Színt vallatnak velünk, nézőkkel. Hiszen a brigantis botrányok, imposztorságok, latorságok sem nélkülünk zajlanak. Se hazában, se kontinensen, se glóbuszon. Az egyetemesség takarója alól kilóg a lólábam. 
A király esztelen. Ha korona nincs is (még) a fején.
Akkor is hazudik, amikor hallgat.
Ez angliai, emez nem. Esélyt nem kap arra, hogy azzá váljék. Az ember(ség)kasztrálás fellegvára: mint(h)a állam.  Zöld lámpa – szabad a pálya – az álmok abortuszának.
III. Richárdként Alföldi Róbert színskálázik. Derék, jó, bölcs, már-már szent. És mily’ szerény. Agya forog, nyelve pörög. Van bohóchajlama.
Utóbb már nem csak ezekkel - gyilkol(tat) a gaz. Kilóra bárkit megvesz. Nyálkás vedlő-bűvész: kígyó. Camorra-góré. Sátán-kollaboráns. Efféle förmedvény egyszerűen nincs, vélnénk, de Alföldi/Serban cáfol.
Az ilyesféle időről-időre megakasztja a világtörténelem fogaskerekét. Ám van egy pillanat: eddig és ne(m) tovább! Buknia kell.  Alföldi Róbert zseniális.
S a Richárd-rajongó gyülevész hátborzongató.  Csipetnyi a vétek vagy megatonnányi? Isten vajon használ patikamérleget?
A színészek zöme több életszereplőt játszik. Valahányan mindannyiszor elementárisak. Mennyi-mennyi tónus, árnyalat, változat. Már-már tökéletes ábrázolás. A csúfság hibátlan megjelenítése.
Alföldi Róbert, Gazsó György, Kelemen József, Kováts Adél, László Zsolt, Martin Márta, Pál András, Porogi Ádám, Rusznák András, Schneider Zoltán, Sodró Eliza meg a közreműködő alkotógárda fékezhetetlen energiájú. Zabolátlanságában fegyelmezett.

Kováts Adél lét-utunkra bocsátó, a megbékélés, a megértés, a szeretet, az egymás becsülése, a tolerancia, a kézfogás képességének fontossága melletti hitvallása – különösképpen a következő nemzedékekért - könnyeket csalt a szemünkbe, az arcunkra. 
Hiszünk benne, bennük. S József Attilában: „Tavasz van, gyönyörű! Jót rikkant az ég! / Mit beszélsz? korai? Nem volt itt sose tél! / Pattantsd ki a szíved, elő a rügyekkel - / A mi tüdőnkből száll ki a tavaszi szél!” (Tavasz van! Gyönyörű! - 1924)       

                                         2018. 02.18-19.

 

 

2018. február 2., péntek

Az éltet bennünket, amit adunk - A legsötétebb óra/Dunkirk

 
Klónozni vagy nem klónozni. (Petesejt magját eltávolítani, s a legyárta(t)ni kívánt lény sejtmagját annak a helyébe ültetni.)
Mit-mibe? Kit-kibe? Mikor, hol, hogyan - miért?
Istent játszani.
Kína, Sanghaji Idegtudományi Intézet – makákók.  Az 1996-os Dolly után – szabadon (…); 2018-ban.
Csak nem ezért (is) előnyös jóban lenni Kínával?  
A hatalom bűvöletében - klónoz(tat)ni magamat. Ne má’!
Csakhogy az örökkévalóság 2, azaz kettő perc. (Ha fából vaskarika, akkor is.) Ugyanis: Doomsday Clock. A Végítélet Órájáig – az emberiség pusztulásáig – momentán ennyi lehet hátra. (Nem bulvárbomba: 18 Nobel-díjas tudós legfrissebb prognózisa.)
Legutóbb 1953-ban volt hasonló veszedelem.
Akkor hát mi a csudának kell foggal és körömmel ragaszkodni a kiskirálykodáshoz? (Persze, nincs definiálva, hogy e százhúsz másodperc valóságosan mekkora idő/szak/, ámbár erősen valószínű: nyúlfarknyi.)
Vajon miért nem lehet példát venni történetesen Sir Winston Churchill (1874-1965) brit miniszterelnöktől /1940-1945; 1951-1955/?  „Fanatikus az, akit lehetetlen meggyőzni, de témát sem hajlandó váltani.” „Nem csak ahhoz kell bátorság, hogy az ember kiálljon és beszéljen, hanem ahhoz is, hogy leüljön és meghallgassa a másikat”.

A mozikban most „fut” A sötétség órája Gary Oldman-nel. Rendkívüli államférfi – meg színész - kerül közel hozzánk. Egedy Gergely történész professzor a film kapcsán a Kisalföld című napilapnak (szerző: Hancz Gábor) ekképpen jellemzi Churchillt: „Fantasztikusan oldotta meg a rábízott feladatot”. A Dinamó-hadműveletben, 1940 májusában az ő ötletének köszönhetően több mint 330 ezer katonát mentettek ki a hitleristák/fasiszták gyűrűjéből, Dunkerque térségéből.
Civilekre támaszkodva. 
Akik özönlöttek ladikjaikkal, lélekvesztőikkel, bármijükkel, amijük csak volt; segítettek honit, franciát, hollandot. Mintát adtak: a bajba jutottakért, a létveszélybe kerülőkért kutya kötelességünk - ráadásul meg jól is esik a lelkünknek! - tenni.  
Csodálatos film A legsötétebb óra! Most – e káoszban – van a legnagyobb szükségünk mintára, bátorításra.  Joe Wright rendező és csapata emberség-filmet alkotott, amibe, mint mentőövbe a menekülő, nyugodtan belekapaszkodhatunk.
A Churchill hitvesét játszó Kristin Scott Thomas is annyira melengeti a szívet! Ha mód van rá, a párunkkal együtt nézzük meg Wright remekművét. Kéz a kézben. Könnycsatornáink be-beindulnak. „Kétség sem fér hozzá, hogy a család és az otthon az, amely által az emberi társadalom legnagyobb erényei születnek, erősödnek és táplálkoznak”. (Naná, hogy Churchill!)

Ha már Dunkerque, akkor – Dunkirk. Christopher Nolan rendező amerikai, brit, francia, holland összefogással hozta létre. Égen, földön, vízben mutatja be az úgynevezett hétköznapi hősöket. Távol a hatalomtól, ám az igazi döntéshozók szíve, agya – legelébb is Churchillé – velük s értük dobog, zakatol.
A Dunkirk képileg is lenyűgöző. Káprázatos.
Egyek vagyunk civil bajtársainkkal, barátainkkal.
Hoyte van Hoytema operatőr s Chrisopher Nolan szövetsége: teremtő erő(nk).
Annyira művészet, oly’ annyira élet, lélek. S akikkel szintén együtt lélegezhetünk, a szereplők, Mark Rylance (az apa, akinek boldogság lehet a fiának lenni), Tom Hardy (a rendíthetetlen repülős), Kenneth Branagh (a csupa szív parancsnok), Barry Keoghan (a fantasztikus segédfiú) és a többiek, mind-mind, rendkívüliek.
Legvégső esetben akár még az is beleférhet: „Ha Hitler megtámadná a poklot, szerét ejteném, hogy kedvezően szóljak az ördögről.” (Churchill)

Embert klónoz(tat)ni tilos! Meg klímát manipulálni. Tudatot pusztítani. Atomháborúval fenyegetőzni. Reaktorokkal feketézni. Visszafordíthatatlanul károsítani.
Istent játszani.
Civileket megfélemlíteni, üldözni.
A civil szó jelentése: polgári, magán. Civilizáció: kultúra, művelődés, műveltség, közműveltség. /Magyar szókincstár, Tinta Könyvkiadó, Budapest, 1998/
Két percünk van.
Tanuljunk. Egymástól. Churchilltől: „A legnagyobb dolgok mindig egyszerűek és egyetlen szóval ki lehet fejezni őket. Szabadság. Igazság. Becsület. Kötelesség. Irgalom, Remény.”
„Az egyetlen útmutató az emberhez a lelkiismerete; …ezzel a pajzzsal, még ha játszik is velünk a sors, mindig becsületesen menetelhetünk.”
„Ez nem a vég. Nem is a vég kezdete. De talán ez a kezdet vége.”
„Abból élünk, amit kapunk, de az éltet minket, amit adunk.”
„…sosem fogjuk megadni magunkat.”

                                           2018. február 2.